Ha m�r �n magam sem akarom visszaolvasni a bejegyz�seimet, ott m�r nagy gondok vannak, mert k�ztudott t�ny, hogy els�sorban azzal a c�lzattal blogolok, hogy azt k�s�bb visszaolvassam. �gy h�t az el�z� bejegyz�seimet mind kit�r�ltem, mert teljesen �rtelmetlenek voltak. Nem is �rtem, mi t�rt�nt. Annyi bizonyos, hogy egy pillanat gondolkod�s n�lk�l estem neki az �sszesnek, egy hirtelen felindul�s k�vetkezt�ben, �s csak p�f�ltem a billenty�zetet, am�g meg nem untam. Ami kicsit aggaszt�, hogy most is �pp ezt csin�lom, �s nem tartom val�sz�n�nek, hogy ez a bejegyz�s jobb sorsra jutna majd, mint el�z� t�rsai.

Az a probl�m�m, hogy nem tudom, mit csin�ljak ezzel a blog dologgal. Sok helyr�l hallom azt, hogy csak akkor k�ne az embereknek tollat billenty�zetet ragadnia, amikor egy konkr�t, kiforrt �tletet akarnak megosztani a k�z�ns�g�kkel. Azt�n ott vannak azok, akik meg arra esk�sznek, hogy ha valamit csin�lni akarsz, akkor csak csin�ld, els�re �gyis nagyon rossz lesz, �gyhogy adj id�d magadnak, hogy jobb legy�l. De m�gis, mennyi id�t? Mikor k�ne eljutnom arra a felismer�sre, hogy ez nekem egyszer�en nem megy? Hol van az a pont, ahol fel kell adni?

Egyel�re �gy �rzem, m�g nem tartok enn�l a pontn�l. M�g szeretn�k pr�b�lkozni. De ekkor �jabb �s �jabb probl�m�kba �tk�z�m. Hiszen hi�ba szeretn�k mindenf�l�r�l �rni… nem tudom, hogy konkr�tan mit is �rtek „mindenf�le” alatt. Hiszen �letem minden apr� pillanat�nak megoszt�sa m�r cseppet sem vonz. De h�t mi m�sr�l �rjon az ember, ha nem a mindennapjair�l? Minden m�s t�ma olyan… neh�z. Tudj�tok, azokhoz m�r t�nylegesen gondolkodni k�ne, �s nem csak puff leg�pelni f�l oldalt a semmir�l. Ahhoz, hogy valamir�l aj�nl�t �rj, az id�det arra az adott dologra kell ford�tanod, azt�n hosszadalmasan elgondolkodnod a dolgokon, magadban �rt�kelni, hogy hogy is �rzel te mindezzel kapcsolatban, majd pedig ezeket a gondolatokat szavakk� kell alak�tanod. Nekem ehhez nincs el�g agysejtem. �s igaz�b�l ez�rt gondolom azt, hogy fel k�ne hagynom b�rmif�le �r�ssal… Hisz �gy nem �rdemes �rni, ha az ember nem ad bele mindent. �gy semmit sem �rdemes tenni, ha az ember nincs 100%-ig, tet�t�l talpig benne a dologban…

De �n soha nem �lltam semmi m�g�tt ilyen magabiztosan. Soha nem volt meg az az egy dolog, amire azt mondtam: igen, ez az a dolog, amibe meg�ri id�t �s energi�t ford�tanom. A dolgok mindig csak t�rt�ntek velem, �s soha nem volt ott m�g�tte az elhat�roz�s. Ez�rt is olyan neh�z mindig, amikor valamit el kell d�ntenem. Amikor valamiben el kell m�lyednem, amikor valamit t�nyleg akarok. Az�rt nem megy a blogol�s, mert nem csin�lni akarom, csak elv�rom, hogy t�rt�njen.